A szemtelen vadóc és a gáláns lovag tökéletes elegye – A 21. századi Darcy
A férfi, aki szembemegy a trendekkel, és sorra viszi a női szíveket
Amikor egy nő hirtelen megpillantja Szilasi Albertet, gyakran egyetlen szó szalad ki a száján: Darcy. Szilasi Albert, a 39 éves építész, aki egyedi, lenyűgöző megjelenésével markánsan eltér a ma megszokott trend férfiideáljától. Amikor ez a fickó megjelenik a sötét, borzas hajával, magas, erős termetével, egyszerre vad, szemtelen és nemes arcával, fölényes, kihívó, erélyes, ugyanakkor lefegyverzően udvarias stílusával, sok egészséges biológiával bíró nő azonnal elveszíti a szilárd talajt a lába alól.
Pedig ez a férfi homlokegyenest szembemegy a mai trenddel, magabiztos fölénnyel fittyet hányva bármiféle aktuális divatdiktátumnak. Nincs pisze orra, kislányos arca, felnyírt haja, és semmiben sem hasonlít a mai divatos borotvareklám fiúkhoz. Nem pózol méregdrága öltönyökben luxuskocsik előtt. Nem követi a menővé tett „Shrek-stílust” sem, nincs kopaszra borotvált fej, tarkónál hájas hurkákba gyűrődő bőr, baseball sapka, napszemüveg, nagydumájú laza szöveg.
Szilasi Albert borzas, túrnivaló, sötét üstöke úgy keretezi az arcát, mint az oroszlán sörénye. Arca a régebbi korok klasszikus szobrait idéző kissé hosszúkás férfias arc, nemes, ugyanakkor pimasz, érzéki vonásokkal, szikrázóan szellemes és eleven tekintettel, melyben egyszerre van jelen a jófiú és a rosszfiú. Öltözéke nyaknál kigombolt, felgyűrt ujjú laza ing és farmernadrág, teljesen szabad, időtlen stílus. Árad belőle a nyers, férfias erő, ugyanakkor gáláns úriember. Igazi macsó a szó legjobb értelmében. Nem véletlenül ragadt rá a „modern Darcy” elnevezés. A viselkedése ma bízvást megkapná a „régimódi” címkét a lovagiassága, előzékenysége, illemszabályokat fölényesen ismerő mivolta miatt. Igaz, hogy miközben egy nő előtt tréfásan meghajol, és egy határozott, lehengerlő stílusú „Kézcsókom, Hölgyem” hagyja el a száját, sötét szeme olyan pimaszul és csibészesen villog, hogy az adott hölgy nagy valószínűséggel azonmód elterül a padlón. Szilasi Albertből úgyszólván ömlik a tesztoszteron, a férfias őserő, a határozottság, a biztonság, az óvás, a védelmezés, a felelősségvállalás. Belső nemessége, kemény tartása, egyenes gerince lenyűgöző kisugárzást ad a lényének.
Ugyanakkor a zongoraórákon jóformán az őrületbe kergeti a tanárnőjét makacs, renitens, szikrázóan pimasz és nyersen érzéki viselkedésével. Nem lehet tudni, hogy mit akar. Nem lehet tudni, hogy miért van itt. A tanárnő kétségbeesetten próbál ellenállni a férfi lehengerlő, magabiztos vonzerejének, és hősiesen tartja magát, büszkén ragaszkodva ahhoz, hogy ne legyen ötszázadik trófea egy szívtipró csibész gazember gyűjteményében.
Kettejük lélegzetelállítóan izgalmas, feszült lélektani játékáról szól Vira King Zongoraórák Alberttel című könyve, mely apránként adagolt fokozással egyre mélyebbre hatol az érzelmekben, és egyre nagyobb hullámokat vetve jut el végül az elsöprő végkifejletig. Ha valaki a gyors cselekmény híve, amelyben a két főhős már a harmadik oldalon az ágyban van, és nincs türelme alaposabban elmerülni a részletekben, az semmiképpen ne olvassa el ezt a könyvet! Aki viszont szereti az egymásnak feszülő tekintetek, szavak, véletlen egymáshoz érések mögött megbúvó egyre fokozódó érzelmi és erotikus izzást, aki szereti úgy megélni a történéseket, hogy olvasás közben szinte a saját bőrén, közvetlen testközelből érezze a dolgokat, annak garantált élményt fog adni ez a regény.
