Manapság egyre több helyen olvashatunk arról, milyen egészségesek a mikrozöldek. De mi fán teremnek ezek az apró zöld levelek?
Ha valaki az egészséges táplálkozás híve és igyekszik tudatosan összeállítani az étrendjét, előbb-utóbb találkozik a mikrozöldekkel. Nem csoda, hiszen ezeknek a fejlődés korai szakaszában lévő növényeknek a tápanyagtartalma többszöröse az érett levelekének, koncentráltan tartalmazzák a vitaminokat, ásványi anyagokat. Télen, amikor szűkében vagyunk a friss zöldségeknek, különösen jó szolgálatot tesznek, de az év bármely szakában termeszthetünk mikrozöldet!
A mikrozöldeket sokan összetévesztik a csírákkal, de míg a csíra a mag, illetve az abból kipattant növény, addig a mikrozöld már a növekedésnek egy következő fázisa: megjelenik a szár és az abból fejlődésnek induló sziklevél. Kutatások igazolták, hogy ebben a fázisban a vitaminok és ásványi anyagok a kifejlett növényhez képest többszörösen vannak jelen – a vörös káposzta mikrozöldje hatszor magasabb C-vitamin-koncentrációt tartalmaz, mint az érett káposzta, de van olyan növény, aminek tápanyagtartalma negyvenszerese az érett növénynek! A mikrozöldek bővelkednek C- és E-vitaminban, cinkben, vasban, káliumban, magnéziumban, ezenkívül magas a rosttartalmuk, ami az emésztés szempontjából is jó szolgálatot tesz. Bármilyen magot választunk, az biztos, hogy íze hasonlít a ugyan a kifejlett zöldséghez, de intenzívebb, karakteresebb. Felhasználhatjuk a szendvicsünk mellé, ízesíthetjük velük a salátákat, de akár díszíthetjük is vele az elkészült ételünket.
A termesztésük nagyon egyszerű: csak egy tárolóra (akár ételesdoboz alját is használhatjuk!), kender- vagy rostlapra és magokra van szükség, valamint arra, hogy biztosítsuk a fejlődő növények számára a nedvességet és a fényt. A csírákkal ellentétben hosszabb idő telik el a szüretelésig: a mikrozöldeket 6-14 nap után érdemes levágni, annyit, amennyit szeretnénk elfogyasztani.
