Andrea Weaver: Az udvarház / A bátorság könyve

„A mondabeli Pandora csak a Reményt hagyta a szelencében. A Reményt, mely átlendíteni hivatott bennünket a sötétségen. A Remény félelmetes erő, szinte kifogyhatatlan energia. Egy olyan világban tol bennünket araszolva előre, hol a kegyetlen bizonyság fogja a kezében a gyeplőt. Ahol semmi sem alapozza a bizakodás létjogosultságát, hiszen az átmeneti javulások ellenpólusaként az út végén ott áll a Halál. Különös, hogy a Reményt ez mennyire nem zavarja. Mintha nem fogadná el a Halál fennhatóságát. Mintha többet tudna róla, mint mi mindannyian, és ez a tudás felülemelné őt az elmúláson. Átszivárog a fekete paláston, mert ő maga a túlélés esszenciája.” A Nult partján villám sújtotta udvarház indul az enyészetnek, s egy szokatlan fordulattal egy cselédlány kezére kerül, aki sokat áldoz érte, hogy megszerezze. Környezete azonban kiveti ezért önmagából, s magányra ítéli. A törvény kitaszítottjai, a világ megvetettjei, kidobottak és hazátlanok gyűlnek köré szépen lassan, hogy együtt építsenek otthont Sebronból. Mögöttük ármány, közöttük szerelem, előttük a kiszámíthatatlan Vég gyűrűzik egy olyan világban, melyben a ragály, a háborúk, az éhínség, a manipuláció, az önzés és a rosszindulat tizedeli a lakosságot. Sebron mégis virágzásnak indul, és napjainkig húzódó/visszhangzó történetét hallhatjuk utolsó előtti örököse szájából. Sokszor egész életet adunk érte. A bátorság könyve egy olyan lélek története, aki nem fél a hibáiért felelni, s önmagán túllépve felnőni a feladathoz, mely minden nappal jobban túlmutat a puszta birtokláson.

Balogh Gyula