Melin Cedamus: Lélektársak

„Frank felsóhajtott, majd egy nagy levegőt vett: -Nem, ez nem szerelem, ez más volt, ez sokkal több annál. Ez nem a tudat, nem az elvarázsolt gondolatok, nem a fizikai világ, ez a lelkek játéka. Egy gyönyörűség még akkor is, ha a kapcsolat nem úgy alakul. Egy örök kötelék ősidők óta, amely mindig is volt és mindig is lesz. Egy elszakíthatatlan karmikus szál, még abban az esetben is, ha nem vagyunk egymásnak... A két lélek csodálatos érzéssel jelez, gyönyörű szeretettel önti el a másikat, amikor a tudat tiszta és képes a befogadásra. Ez, amikor a lelkek által a két személy felismeri egymást, és az a csodálatos érzés a mellkasnál melenget, amikor onnan kiindulva elönti az egész testet, ez maga a gyönyör. Olyan, mint amikor a pár érintkezik egymással, amíg átélik a szerelem csúcsát, a beteljesedést, csak itt nincs szükség szavakra, itt nincs szükség érintésre, ez a gyönyörű érzés belülről áramlik szét. Elönti az egész testet hosszasan, percekig, addig és olyan erővel, amit még elbír a test... Ez csak egy lélekkel lehetséges, mindössze egyetlennel mindenki esetében. Azzal, akivel ez a karmikus szál létezik, akivel ősidők óta együtt létezik...”