Kevés olyan nap van, amihez több népszokás tartozik, mint a Luca-naphoz. Ha széket nem is faragunk, Luca-búzát ültetni nem kerül sok erőfeszítésbe.
Luca-napon többféle tilalom volt érvényben, így például december 13-án tilos volt a fonás, szövés, kenyérsütés, meszelés és a mosás. A tiltások mellett különböző köszöntők is jellemzőek voltak ezen a napon: lucázáskor (kotyoláskor) a fiúgyerekek jártak házról házra, hogy elénekelhessék az éneküket. A boszorkány fontos szereplője ennek az „ünnepnek” – mivel ezt a napot gonoszjáró napnak tartották, minden háznál különböző praktikákkal védekeztek: az állatok fejét fokhagymával dörzsölték be, a kapuk elé hamut szórtak, lefekvés előtt pedig fokhagymás kenyeret ettek az emberek, hogy elűzzék a boszorkányt.
Luca napján termékenységi varázslásokkal is találkozhattunk, de a fiatal lányok gombócfőzéssel a kérőjük nevét is próbálták megjósolni.
A mindenki által ismert lucaszéknek karácsony napjára kellett elkészülnie, hogy a férfiak a templomban erre a székre állva megpillanthassák a boszorkányt. A szék 13 napig készült, innen ered a mondás, hogy „olyan lassan készül el, mint a Luca széke”.
December 13-án lucabúzát is ültettek egy kis cserépbe, hogy jó termés legyen a következő nyáron. Meleg helyen kicsíráztatták, és karácsony napjára szép zöld szárakat növesztett. Ezt otthon is kipróbálhatjuk, piros szalaggal átkötve üde színfoltja lesz a karácsonyi asztalnak!