A legtöbb szülő találkozott már – vagy találkozni fog – azzal a kérdéssel, hogy „kaphatnék egy kiskutyát?” Lehet, hogy a gyerekek még ösztönösen tudják, mi a jó nekik, mindenesetre az tény, hogy az állattartásnak rengeteg pozitív hatása van.

Miért tartsunk háziállatot?

A legtöbb szülő találkozott már – vagy találkozni fog – azzal a kérdéssel, hogy „kaphatnék egy kiskutyát?” Lehet, hogy a gyerekek még ösztönösen tudják, mi a jó nekik, mindenesetre az tény, hogy az állattartásnak rengeteg pozitív hatása van, testileg-lelkileg egyaránt. De vajon hogyan kell őket jól tartani?

Ma már számos tanulmányban utána olvashatunk, milyen hatásai vannak az állattartásnak, legyen szó gyerekről vagy felnőttről.

Ha csak a legtriviálisabbra gondolunk például a kutyák esetében, akkor nem is kell bizonygatni: egy kutya segít abban, hogy rendszert vigyen a mindennapokba, és a kötelező séták miatt a napi szintű testmozgás is az életünk részévé válik.

Az idős korosztálynál – egy pár éves amerikai kutatás szerint – a kutya a legnépszerűbb háziállat, és gazdáik azt vallották: az állattól kapott szeretet miatt jobban élvezik az életet, kevésbé stresszesek, és fittebbek, mióta „kutyások” lettek.

Ha a gyerekekről van szó, sok szülő megijed attól, hogyan reagál az állat a kisgyerekre, valamint sokszor amiatt nem engednek a gyermeki nyomásnak, mert úgyis a szülő látja el az állatot, nem a kis gazdája. Azonban, ha lehetőségeink, körülményeink engedik, érdemes fontolóra vennünk az állattartást, mert pszichológusok szerint rengeteg előnnyel jár a gyermek életére nézve.

Kutatások bizonyították, hogy az állatok simogatása nyugtató hatású, és képesek csökkenteni a stresszérzést is. Különösen sokat jelentenek a háziállatok olyan gyerekeknek, akik a megszokottnál zárkózottabbak vagy szorongóbbak, esetleg nincs testvérük: a gyerekek sok esetben nekik mesélik el, mi történt velük aznap, mi foglalkoztatja őket. Az állat remek hallgatóság, és mindig „kéznél” van, ráadásul nem is türelmetlenkedik még akkor sem, ha a gyerek kommunikációja nem tökéletes.

A háziállat felelősséggel jár, és szülőként figyelembe kell vennünk gyermekünk életkorát, fejlettségi szintjét. Ennek megfelelően kell őt bevonni az állattal kapcsolatos teendőkbe (sétáltatás, takarítás, etetés stb.), sőt ha együtt visszük állatorvoshoz, azzal még a gyermek empátiáját is erősítjük.

A gyereknek azt is meg kell tanulnia, hogy a felelősség arra is kiterjed, mit ad a kedvencének. Lehet, hogy jószívűségből megosztaná kedvenc süteményét a macskával vagy a teknőssel, de legyünk szigorúak, ugyanis az állatoknak nagyon sok bajuk származhat abból, ha nem megfelelő táplálék jut a szervezetükbe! Vannak ételek, amik „csak” betegséget okoznak, de vannak olyanok is, amik az állat halálát okozhatják. Mivel az állatoknak is minden életszakaszukban más-más mennyiségben van szükségük egyes vitaminokra, ásványi anyagokra, érdemes állatorvos tanácsát kérni a megfelelő eledel kiválasztásakor. Ha ebbe a folyamatba is bevonjuk a gyereket, biztosak lehetünk benne, hogy felelősségteljes, gondoskodó gazdája lesz kis kedvencének.