A természetben élő állatok, akik ösztönösen tudják, mi a „teendő” betegség vagy sérülés esetén, sokszor napokig vagy hetekig nem vesznek magukhoz táplálékot. A böjt gyógyító, betegségmegelőző erejét már az ókorban is felismerték, sőt valóságos tudománnyá nőtte ki magát – Hippokratész is hitt a böjt gyógyító erejében. Böjt során a szervezetünk pihen: gyógyítja, méregteleníti, megújítja önmagát azáltal, hogy megszabadul a lerakódott káros anyagoktól. A böjt változó időtartamú lehet: beszélhetünk egy napról vagy akár a kereszténység 40 napos böjtjéről, sőt hónapokig tartó böjtről is. Ehhez hasonlóan abban is lehetnek különbségek, hogy miről mondunk le: evésről, valamilyen italról (pl. alkohol) vagy bizonyos típusú ételek – hús, cukor – fogyasztásáról.
A böjtölés nem csak a szervezetre fejti ki jótékony hatásait, hiszen a test tisztulása együtt járhat a lélek és a gondolatok csendesedésével is. A kezdeti nehézségek, fáradtság, tompaság után azt vesszük észre, hogy az érzékeink kiélesednek, javul a memóriánk, jobban tudunk koncentrálni és a testünk is energikusabbá válik.
Persze nem kell önsanyargatásra gondolni: a böjt lényege az, hogy tehermentesítsük a szervezetünket, és ráhangolódjunk a belső folyamatokra. Éppen ezért lehetőség szerint érdemes úgy időzíteni, hogy tudjunk pihenni, elcsendesedni, befelé figyelni.
A böjtöt, méregtelenítést – bármiről mondunk is le – támogathatjuk különböző gyógyteákkal. Az egyik legjobb ebben az esetben a csalán, ami méregtelenítő hatásának köszönhetően segíti a vesék működését. De hasznos kiegészítő a diófalevél, a borsmenta is, amik szintén segítik az emésztési, tisztulási folyamatokat. A böjtölés során azonban érdemes betartani bizonyos szabályokat, és ha léböjtbe fognánk, konzultáljunk előtte az orvosunkkal! Böjtöt követően figyeljünk oda arra, hogy a gyomrunk összeszűkült, elszokott a normál mennyiségű ételektől, ezért fokozatosan térjünk vissza a korábbi étkezési szokásainkhoz, hogy ne terheljük le a szervezetünket.
