Felnőttként hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről, és „csak” a teendőkre koncentrálni – amikből, lássuk be, van bőven.
Igyekszünk elvégezni a munkánkat, hogy az ünnepek alatt minél kevesebbet kelljen dolgozni (ha megtehetjük), intézzük az ajándékok beszerzését, az ünnepi menü összeállítását, a takarítást stb. És bizony mi, szülők vagyunk azok is, akiknek a varázslatot meg kell teremteniük!
A gyerekeknek végeredményben mindegy, hogy vannak-e porcicák, vagy megpucoltuk-e az ablakot. Arra azonban mindig emlékezni fognak, hogy együtt készítettünk papír hópihéket, közösen sütöttük a mézeskalácsot, miközben arról beszélgettünk, hogy a mi gyerekkorunkban hogy telt az advent időszaka.
A gyerekek nagyon szeretik a régi történeteket, elevenítsük fel őket bátran, idézzük fel kedves emlékeinket! Amikor úszunk a tennivalókban, nehéz átadni magunkat a lassú, nyugodt sütögetésnek. Jelöljünk ki erre egy délutánt, amikor semmi mással nem foglalkozunk, és az sem zavar bennünket, ha csupa liszt lesz minden a szorgos gyerekkezektől.
A közös sütés nagyon jó móka, és a gyerekek évről évre ügyesebbek lesznek, arról nem is beszélve, milyen büszkeséggel tölti el őket, ha az ő mézeskalácsuk kerül a fára, vagy a közösen sütött kekszet adjuk ajándékba az óvó néninek vagy a tanítójának!
Ugyanígy a takarításba és a dekorációk kihelyezésébe is be tudjuk vonni őket életkoruknak megfelelően. Tegyük játékossá a portörlést, készítsünk közösen ajtódíszt vagy tűzdeljünk szegfűszeget a narancsba, a lényeg, hogy ne nyűgként tekintsünk ezekre a tennivalókra!
Kamasz gyerekekkel egy kicsit bonyolultabb lehet a helyzet: egy bizonyos életkorban nehéz megtalálni azokat a tevékenységeket, amikből szívesen kiveszik a részüket. Kérdezzük meg őket, mihez lenne kedvük: elmehetünk együtt korcsolyázni, karácsonyi vásárba, esetleg shoppingolni, de már az is nagy gesztus a részünkről, ha a karácsonyi lejátszási lista helyett kamasz gyerekünk felteheti az ő kedvenc lemezét.