Mindannyian ismerjük a félig üres – félig teli pohárra vonatkozó szentenciát. Ha nagyon általánosítani szeretnénk, a bőségszemlélet ezzel kezdődik: hogyan tekintesz azokra a javakra, amik körülvesznek, amiket elértél, amik a jelenedben helyet kapnak? Arra koncentrálsz, ami adott, amit elérhetsz, vagy arra, ami kudarcot okozott, ami hiányként jelenik meg az életedben? Sokan csak legyintenek, mikor azt hallják, minden hozzáállás kérdése, pedig nagy igazság rejtőzik benne!
A bőségszemlélet korántsem jelenti azt, hogy nem kell tudomást vennünk arról, ami rossz, ami fájdalmat vagy problémát okoz. A titok inkább abban van, hogy állunk hozzá, és hogyan próbáljuk ezeket megoldani és fejlődni általuk. Hiszen a döntés mindig a mi kezünkben van, és ha úgy döntünk, megerősödve jövünk ki egy-egy nehéz helyzetből, az már önmagában segít a felállásban.
A másik fontos hatás, ami a bőségszemlélet témáját tekintve előkerül, az a pillangóeffektus. A bőséget ne csak a saját életünkben próbáljuk megteremteni, hanem odafigyelésünkkel, a viselkedésünkkel másokra is legyünk jó hatással! Sokszor elég egy mosoly ahhoz, hogy valakit jobb kedvre derítsünk, és az is biztos, hogy ha képesek vagyunk adni másoknak (tettekkel, érzelmekkel, empátiával stb.), azáltal mi is gazdagodunk.
Ha úgy döntünk, változtatunk dolgokon, akkor érdemes felülbírálni bizonyos szokásainkat, meggyőződéseinket. Merjünk kilépni a megszokott mederből, és változtatni magunkon, legyőzni a félelmeinket annak érdekében, hogy fejlődhessünk!
Mindezekben segítségünkre lehet, ha jegyzetelünk: írjuk fel azokat a dolgokat, amik gazdagítanak bennünket, illetve amikkel mi adunk hozzá mások életéhez; de készíthetünk listát azokról a szokásainkról is, amiket szeretnénk megváltoztatni egy pozitívabb szemlélet kialakítása érdekében.
