Andrea Weaver: Angyalom?!

„Mennyi optimizmus kell ahhoz, hogy az élet ne törje meg az embert? Mennyi kitartás, hogy átlépjünk a csalódottságokon? Mikor összetörik a szívünk, mert elrabolják tőle az álmokat, vajon csillagpor marad utána, mint a világűrben szétrobbant csillagok helyén? És nem tehetünk semmit, mert a döntések, a magunké vagy másoké egymás után és egymásba kapaszkodva sodorják magukkal az életünket, mint valami lomha óceánjárót a hullámok? A körülmények arra hivatottak, hogy leláncoljanak vagy csak arra kíváncsiak, hajlandóak vagyunk-e viselni a láncokat? És melyik béklyót kell viselni és melyiket nem? Reménytelen kérdések, amelyekre soha nem válaszol senki. Vagy ha megteszi, hát nem hiszünk neki. Ezért sorra elszalasztjuk a pillanatokat, melyek a megoldásokat tálcán kínálják. Folyton elszalasztjuk őket, mert nem hiszünk eléggé. És az élet hálója, melynek csomói mentén egyre haladunk, egyszer csak véget ér. Ott fogunk állni a szélén, és csodálkozunk, hogy hol vagyunk, és hol lehettünk volna. Akkor majd rájövünk, hogy ez az igazi csalódás, amikor megértjük a finom összefüggéseket és az elszalasztott pillanatokat. Amikor a végére értünk és végre értünk. Az már valami.”  „– Azt a nőt a környezete vagy boszorkánynak, vagy angyalnak hiszi. Misztikus lénynek, aki más, mint a többiek. Szokatlan. A magasabb szintű tudás lángoló tüzét nem rejti el semmilyen sűrű szövésű palást, benne rezeg a levegőben. Megérzi még a legostobább is, mert átragyog mindenen - mondta Qued.”  „– Raphaela az ég adománya - mondta ki Seda végül. – Ha meg akarja fejteni az őt körüllengő titkokat, meg kell tanulnia úgy gondolkodni, ahogyan ő.”  Raphaela Klen nem hiszi, hanem tudja, hogy Isten létezik. A férjének, és annak szeretőjének szokatlan halála után megoszlanak róla a vélemények. A környezete titokzatos lénynek tartja, aki más mint a többiek. Kiismerhetetlen. Vajon élnek-e angyalok fizikai testben a Föld nevű bolygón? És, ha igen, mit keresnek itt? Peter Horn ennek a kérdésnek a megválaszolásával küzd élete eddigi legnehezebb négy évszakában, melyben mindent elveszíthet: családot, szerelmet, életet. De talán éppen a küzdelemmel van a baj. Vannak kérdések, amelyekre nem kaphatunk választ, csak ha túl tudunk lépni az elme és a fizikai világ törvényeinek határain. Hosszú út ez, de ki van világítva, ha észrevesszük a jeleket, melyeket mi magunk helyeztünk el, hogy végül hazataláljunk rég elfeledett otthonunkba.